Nem kell tartani az IFRS-áttéréstől

A Nemzetgazdasági Minisztérium 2015. március végéig dolgozza ki a nemzetközi számviteli szabványra, az IFRS-re való áttérés szabályait. Sok társaság vár már régóta erre a lehetőségre, ugyanakkor többen tartanak attól, hogy az IFRS-ek bevezetése kiszámíthatatlan adóhatásokkal jár.

Az IFRS-re való áttérést szabályozó törvény hatálybalépéséig sok magyar cég kényszerül arra, hogy két számviteli rendben is elkészítse beszámolóját. A magyar ugyanis minden vállalkozásnak kötelező. Ugyanakkor a tőzsde, a befektetők, a hitelezők, az üzleti partnerek vagy éppen a külföldi anyavállalatok az IFRS szerinti, nemzetközi számviteli elveken nyugvó beszámolók alapján tudnak eligazodni. Ezek a cégek most végre elhagyhatják a magyar egyedi beszámolókat.

Bár az előzetes érdeklődés jelentős a vállalatok részéről, nehezen megjósolható az, hogy végül mennyi cég választja ezt a lehetőséget. Sok magyar vállalat- és pénzügyi vezető tart attól, hogy az áttérésnek negatív adózási hatásai lesznek. Ezek a félelmek szerintünk erősebbek a kelleténél. A problémát legjobban a társasági adón keresztül lehet szemléltetni.

Előfordulnak olyan helyzetek, amikor az IFRS másképpen kezel bizonyos tranzakciókat, mint a magyar számvitel, s az eltérésnek kihatása van az adott év adózás alá vont eredményére. Erre jó példa a tárgyieszköz-beszerzés, ahol előfordulhat, hogy az IFRS kevesebb költséget enged aktiválni. Ebben az esetben az IFRS alapján a költségeket a beszerzés évében számoljuk el. A magyar beszámolóban viszont az eszköz használati ideje alatt évről évre mérsékeljük az eredményt a magasabb értékcsökkenéssel. A különbség azonban idővel kiegyenlítődik, így hosszú távon nem hat az adóalapra.

A nemzetközi példák is azt mutatják, hogy több, az IFRS alkalmazására már áttért országban ezeket a különbségeket külön nem kezelték. Elfogadták, hogy ezek a tételek idővel így is, úgy is bekerülnek az adóalapba. Hasonló következtetésre jut a magyar szabályozás is a főként hitelintézetek esetében alkalmazott valós értékelés esetében, hiszen itt elfogadja ezt a fajta időbeni kiegyenlítődést. A megoldás kidolgozása tehát nem túlságosan komplex feladat.

Egyszerűbb a kérdés, ha a lényeges társaságiadóalap-módosító tételeket vesszük sorra. A legtöbb esetben ugyanis azt találjuk, hogy tulajdonképpen mindegy, milyen számvitelt alkalmaz a vállalat, az adótörvény úgyis saját logikája alapján meghatározott értéket ír elő. Itt az IFRS alkalmazása következtében nem kell az adóhatásokkal foglalkozni. Ennek tipikus példája a céltartalék. A magyar számvitel szerint, ha egy hosszú távú kötelezettségvállalásra céltartalékot képzünk, akkor annak teljes jövőbeni összegét vonjuk le az adózás előtti eredményből. Az IFRS szerint azonban csak a későbbi költség jelenértékének megfelelő összeggel csökkentjük az adott évi adózás előtti eredményt. A különbség azonban az adózás szempontjából lényegtelen, mivel az adótörvény a céltartalékot úgysem ismeri el adóalap-csökkentő tételként.

Izgalmasabb megoldandó kérdés viszont azon különbözetek kezelése, melyek az áttérés során keletkeznek. Mivel az IFRS több esetben eltérő módon és értéken kezel mérlegtételeket, ezért az áttérés időpontjában mindenképpen keletkezik egy pozitív vagy negatív különbözet, melynek jelentős részét nyilvánvalóan érvényesíteni kell majd az adóalapban. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a megoldások az azonnali érvényesítés és a hosszabb perióduson belüli leadózás között változatos módon oszlanak meg. Érdekes, hogy a magyar szabályozás is kezel egy hasonló helyzetet, mégpedig a devizás könyvvezetésre való áttérésnél, ahol az átértékelésből adódó különbözetet egy összegben leadóztatja.

Nyilvánvalóan vannak azonban olyan területek, mint például az árbevételt is alapul vevő iparűzési adó, amelyek esetén nem ilyen egyszerű a megoldás, és komplex szabályozói döntésekre lesz szükség a zökkenőmentes átállás elősegítése érdekében. Ha az elképzelések tarthatók, akkor már ezeket a döntéseket is figyelembe véve március végére elkészül az a jogszabályi környezet, amely sok cég számára hozhat egyszerűsítést, s növelheti a társaságok versenyképességét is.

A cikk a Figyelő 2014. december 4-i számában jelent meg.

Amennyiben tetszett Önnek bejegyzésünk, ossza meg ismerőseivel:
Share on LinkedIn0Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterEmail this to someone

Fűzzön hozzá gondolatokat