Mindenki tudja a dolgát?

Egy szép vasárnapon, 2012 áprilisában több nagy magyar hírportál eltűnt a netről. Az oldalak elérhetetlenségének okairól a sajtó csak másnap délután kapott közérthető tájékoztatást, mert az érintett szervezeteknek nem volt üzletmenet-folytonossághoz (Business Continuity Management, BCM) kapcsolódó kríziskommunikációs tervük. Most már van. De hogy állnak a nagy cégek a BCM-felkészüléssel?

Sokat fejlődött az utóbbi években Magyarországon a vállalatok körében az üzletmenetfolytonosság-menedzsment (BCM) – állapítja meg a KPMG 64 vállalat válaszaiból összeállított körképe. 2011 óta 30-ról 50 százalékra emelkedett azoknak a cégeknek az aránya, amelyek kiforrott és minden területre kiterjedő BCM-keretrendszerrel rendelkeznek. Nem ennyire biztató ugyanakkor az a tény, hogy a válaszadó cégeknek csak 14 százaléka dedikált forrásokat erre a feladatra, és mindössze kétharmaduknál van olyan alkalmazott, aki legalább részmunkaidőben ezért a területért felel.

Az idei felmérésben a megkérdezett szervezetek csupán 41 százalékánál nem jelentkezett semmilyen fennakadás az üzletmenetben. A válaszadóink nagyobb része (59 százalék) leggyakrabban az informatikai szolgáltatások kiesését, majd az áramszünetet és a kommunikációs szolgáltatások kiesését nevezte meg akadályozó tényezőként. Ezekből az előfordulási gyakoriságokból az következik, hogy kisebb-nagyobb bizalmi és szolgáltatási válságot előidéző leállások mindenütt bekövetkezhetnek.

A kríziskommunikáció célja közvetíteni a szervezeten belül és annak határain túl azt az üzenetet, hogy a szervezet kézben tartja a kialakult helyzetet, és tudja, hogy mit miért csinál. A tervnek magában kell foglalnia a vezetés által kijelölt kommunikációs stáb tagjait, akik a megfelelő üzeneteket konzisztensen és koordináltan juttatják el a megfelelő embereknek, valamint tudják, hogy mikor kell a sajtót bevonni. Mindezek megvalósításával a szervezetet ért kár nagyban mérsékelhető, vagy egy hatékony és gyors kommunikáció akár meg is erősítheti a cég hírnevét.

A KPMG idei felmérésében külön megvizsgálta a BCM két alterületét: a mégis bekövetkező leállásokra vonatkozó kríziskommunikációs terveket és a kiszervezett szolgáltatások problémáját. A válaszokból az derül ki, hogy az elmúlt két évben a cégek harmadának kellett kríziskommunikációs eszközöket igénybe vennie annak érdekében, hogy leállási problémái miatt a lehető legkisebb anyagi és reputációs kárt szenvedje el. Márpedig ilyenkor – a bevezetőben bemutatott fejetlenséget elkerülendő – nem árt, ha kéznél van egy használható, mindenki által ismert és begyakorolt terv a partnerek, az ügyfelek, és ha kell a sajtó értesítésére, hiszen ezzel jelentősen mérsékelhető az elszenvedett veszteség.

A felmérésben részt vevő cégek között többségben voltak azok, akik informatikai vagy üzleti területen kiszerveztek valamilyen tevékenységet. Ilyenkor a cégek rendszerint szerződések szintjén kikötik, hogy vagy ők, vagy a megrendelő által megbízott felügyelő szervezet betekintést nyerhessen az üzemi működés körülményeiről, annak biztonságáról. Emellett rendszerint szolgáltatásiszint-megállapodásban rögzítik, hogy mit tekintenek megfelelő szolgáltatási színvonalnak. Ez eddig rendben is volna, a probléma inkább az, hogy az ilyen jellegű megállapodások tartalmát – azaz a folytonossággal kapcsolatos követelmények kidolgozását – és ellenőrzését a legtöbb cégnél az it-részlegre bízzák akkor is, ha a kiszervezett tevékenység nem informatikai, hanem üzleti jellegű. Márpedig ilyenkor jobb lenne, ha ezeket maga az üzleti terület dolgozná ki, az it-részleg pedig csak mint támogató venne részt ebben.

Kedvező fejlemény ugyanakkor, hogy a válaszadó szervezetek 90 százaléka határoz meg legalább szolgáltatási szintre, 84 százaléka rendelkezésre állásra, közel fele helyreállítási időtartamra (RTO) és nagyjából egyharmada helyreállítási pontra vonatkozó követelményeket. Bár a korábbi felmérések nem taglalták ilyen részletesen ezt a területet, az adatokból az látszik, hogy az utóbbi időben jelentősen nőtt azon szervezetek aránya, amelyek minimalizálják a kiszervezésből származó minőségi kockázatokat valamely követelmény meghatározásával.

Problémát jelent ugyanakkor, hogy a BCM következetes alkalmazását jelző mutatókat Magyarországon azok a szervezetek húzzák felfelé, amelyeknek rendszeresen kell szembenézniük felügyeleti szervük ellenőrzésével. Tipikusan ilyen szektor a pénzvilág és a telekommunikációs szolgáltatások, amelyek kiemelkedően jól teljesítenek a BCM területén. Üzletfolytonossági felkészülés területén kevésbé állnak jól a közszolgáltatók, de ez részben érthető is. Az általuk használt volumenek miatt ugyanis sokszor nem rendelkeznek alternatív beszállítókkal, mert jelenlegi partnerükön kívül nincs más, aki az általuk igényelt mennyiségeket egyik pillanatról a másikra szállítani tudná.

A cikk a Napi Gazdaság 2014. november 13-i számában jelent meg.

Amennyiben tetszett Önnek bejegyzésünk, ossza meg ismerőseivel:
Share on LinkedIn0Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterEmail this to someone

Fűzzön hozzá gondolatokat