Diákmunka – mi változik jövőre?

A 2015-ös személyi jövedelemadóról szóló törvénymódosító javaslatok között szerepel a munkáltató fogalmának kiterjesztése a diák munkások részére közvetlenül juttatott bevétel tekintetében azon gazdálkodókra (a továbbiakban az egyszerűség kedvéért: társaságok), amelyek iskolaszövetkezettel kötött szolgáltatási szerződés keretében diák munkásokat foglalkoztatnak. Ez azt jelenti, hogy jellemzően a béren kívüli, illetve az egyes meghatározott juttatások a jövőben azonos feltételekkel lennének nyújthatóak az összes dolgozó számára, tekintet nélkül arra, hogy a társaság minősül-e a jogi munkáltatónak vagy pedig a munkaerő-kölcsönző, illetve az iskolaszövetkezet.

Ez a módosítás mindenképpen üdvözlendő, hiszen egészen idáig a munkáltató fogalmának leszűkítő meghatározása véleményünk szerint diszkriminatív adóhelyzetekhez is vezethetett, amelyek következményeképpen a diák munkások sokszor kedvezőtlenebb helyzetbe kerültek. Lássunk erre egy gyakorlati példát.

A társaságok számos esetben döntenének úgy, hogy például az azonos munkakört betöltő dolgozóknak (ideértve mind a saját munkavállalókat, mind pedig a diákszövetkezeten keresztül foglalkoztatott diák munkásokat) azonos feltételekkel nyújtanának bizonyos juttatásokat (mobiltelefon-használat, rendezvényeken való részvétel, csekély értékű ajándék, étkeztetés stb.). A társaságok a megkülönböztetés elkerülése érdekében járnának el így, azonban a juttatáshoz kapcsolódó adófizetési kötelezettségek teljesítése során rá kellett döbbenniük, hogy épp a törvény tesz indokolatlanul különbséget az azonos munkakörben foglalkoztatott saját munkavállaló és a diák munkás között.

A jelenleg hatályos szabályozás szerint ugyani, míg a saját munkavállalóknak nyújtott juttatások után az adó a kifizetőt (tehát a juttató társaságot) terheli, addig – annak következtében, hogy a juttató nem minősül a diák munkás munkáltatójának, így közöttük munkaviszony sem áll fenn – a diák munkásnak az egyéb jövedelemre vonatkozó szabályok alapján kellene adóznia. Ez a megkülönböztetés nemcsak azzal járt, hogy a diák munkások az adó- és adminisztrációs többletteher miatt nehezen tudták volna „kedvezményként” értelmezni az egyes juttatásokat, hanem a társaságok a legtöbb esetben nem is voltak hajlandóak ilyen feltételek mellett a diák munkásokat bármilyen juttatásban részesíteni. Leegyszerűsítve: a gyakorlatban a diák munkások a juttatásokból a legtöbbször kimaradtak.

És hogy mi húzódott eddig a megkülönböztetés mögött? Pusztán az, hogy az szja-törvény rendszerében a társaság nem minősült a diák munkás munkáltatójának. Egészen eddig az a különös jogi helyzet állt fenn, hogy a diák munkások – egyéb jogviszony hiányában – a juttató társaságtól független feleknek minősültek. A módosítás előtti szabályozás hiányosságát mutatja, hogy ésszerűen eljárva egy társaság sem akarna olyan, a saját munkavállalói részére biztosított kedvezményeket nyújtani a diák munkásoknak, amilyeneket semelyik más, független magánszemélynek sem biztosít. Ezt az ellentmondást oldja fel a jogalkotó azzal, hogy elismeri, az szja-törvény szempontjából a juttató társaság a diák munkás munkáltatójának minősül, azaz hogy a bevételszerzés a kettejük közt fennálló közvetett jogviszony nélkül fel sem merülne.

A 2015-től bevezetni tervezett munkáltatói fogalom kiszélesítése eredményeképpen a bevétel juttatásának tekintetében a diák munkások tehát a társaságok saját dolgozóival egyenrangúak lesznek. E pozitív módosítás nagy jelentőségű, hiszen a diákok foglalkoztatása – és az ezt előmozdító kedvezőbb jövedelemadózás kiterjesztése – általános nemzetgazdasági érdek.

A cikk a Napi Gazdaság 2014. november 19-i számában jelent meg.

Amennyiben tetszett Önnek bejegyzésünk, ossza meg ismerőseivel:
Share on LinkedIn0Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterEmail this to someone

Fűzzön hozzá gondolatokat