Meddig mehet el a kormányzat az adatdigitalizálásban?

Ezeréves írásos emléket kismilliót tárol erre szakosított száraz és hűvös levéltárakban az emberiség. Ezeréves digitális adathordozót viszont még senki sem látott, az első egy gigabyte-os memória mostanában jár a tinédzseréveiben. Ennek ellenére nem kétséges, hogy az államnak az adatkezelés területén az innovatív digitális megoldásokra kell törekednie, de a kockázatok felmérése és kezelése elengedhetetlen.

Több mint négyezer anyakönyvvezető munkáját támogatja a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (KEKKH) által júliusban bevezetett e-anyakönyvi nyilvántartási rendszer. Ennek feladata elektronikusan regisztrálni a születési, házassági és halálozási anyakönyvi kivonatokat, amelyek ügyintézése ezután már ily módon történhet. A rendszer áldásos hatásait nemcsak az anyakönyvvezetők és a kiszolgáló hivatali apparátus élvezheti, hanem a gyorsabb és komfortosabb ügyintézés miatt mi, egyszerű állampolgárok is.

Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy ahol elektronikus adatok keletkeznek vagy azokat kezelik, ott a technológiából származó kockázatok eltörpülnek az ügyviteli és főképp a humánkockázat mellett. Az anyakönyvi hivatalokban legszemélyesebb, legérzékenyebb személyes adatainkat tárolják, a közelmúlt nagy rendszerleállásai vagy a Snowden-ügy pedig arra emlékeztet, hogy a digitális adattárolás kockázatai sokkal nagyobbak, mint a hagyományosé. Ennek oka, hogy az elektronikusan rögzített adatok gyorsan és egyszerűen mozgathatók, könnyűszerrel kereshetővé tehetők, szemben a papírral, amelynek mozgatása és átnyálazása is meglehetősen macerás.

Az infokommunikációs technológiák viszont lehetőséget teremtenek a gyors és költséghatékony adattárolásra. Kézenfekvő, hogy a magyar kormányzat is ezt az irányt jelölte ki, annál is inkább, mert az EU is az elektronikus kormányzat modelljét támogatja. Emögött részben az húzódik meg, hogy az e-kormányzás hamar kifizetődik, a gyors ügyintézés pedig növeli a kormányok népszerűségét. Emellett a Világgazdasági Fórum infokommunikációs fejlettséget értékelő kutatása (NRI) arra is rámutat, hogy a gyors fejlődést mutató országok kormányai mindig élenjártak az innovatív megoldások alkalmazásában. A politika számára tehát vonzó lehetőség az elektronikus ügyintézés. De hol van az a határ, ameddig egy kormány elmehet az új technológiák alkalmazásában olyan területeken, amelyek közvetlen kockázatot hordoznak az általa képviselt polgárok számára?

Nos, ezt a határt nehéz meghúzni. A mostani virtualizált technológiák lehetővé teszik, hogy a felhasználás és a tárolás egymástól geográfiailag is elkülönüljön, és ez például a felhőmegoldások elterjedésével nagyon is vonzó lehetőséggé vált, akár az adattárolás árát, akár a hozzáférhetőséget nézzük. Mégis azt látjuk, hogy a jelentős marketingtevékenységtől függetlenül a felhőalapú alkalmazások és adattárolás sokkal inkább személyes dolgainkra koncentrál, s csak e mögött kullognak céges ügyeink. Komoly kormányzati infrastruktúrák pedig még nem épülnek rá.

Ennek oka, hogy a biztonsági szakma még mindig idegenkedve tekint azokra a megoldásokra, amelyeknél az adatkezelő már nem látja át, hogy az adatok hol és hogyan tárolódnak. Noha a szakma ilyen megoldásokkal szembeni averziója a közeljövőben feltehetőleg nem változik, mégis elképzelhető, hogy előbb-utóbb megjelenik az első ilyen irányú komoly megrendelés egy állam részéről a piacon. A gazdasági és a politikai racionalitás gyakran felülírja a biztonsági megfontolásokat.

Ne legyenek kétségeink, a világ legnagyobb rendszerfejlesztői kapva kapnak majd az alkalmon, és egymás torkát szorongatva indulnak a megrendelésért, azt állítva, hogy a biztonsági kockázatok kezelhetők. És valóban, a rizikók számbavétele, értékelése és kezelése révén – elképesztő mennyiségű munkaórával – ezen rendszerek biztonsági foka korábban nem látott szintre emelkedik, és ezt sokan áttörésként értékelik majd. De
a kérdés nem az, hogy az adott keretek között milyen biztonsági szintet érünk el a technológia terén, hanem az, hogy abszolút értelemben milyen biztonságban vannak az adataink. Nem kérdés, hogy a digitális adattárolásé a jövő, de csak akkor szabad ezen az úton járni, ha a biztonsággal kapcsolatos elvárásainknak, a biztonságtudatosságunknak van egy olyan abszolút értéke, amiből nem engedünk.

A cikk a Figyelő 2014. augusztus 14-i számában jelent meg.

Amennyiben tetszett Önnek bejegyzésünk, ossza meg ismerőseivel:
Share on LinkedIn0Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterEmail this to someone

Fűzzön hozzá gondolatokat