Ami jár, az jár

Az adóhatóság és az adózók kapcsolata vitás ügyek esetén egyszerű képlettel leírható: az adóhatóság az államháztartási érdekek, míg az adózók jogos vagy jogosnak vélt pénzügyi érdekeik védelmében járnak el. Örök kérdés, vajon egyenrangú-e a két fél, ugyanazon arzenál védi-e mindkettő érdekeit. Mi történik akkor, ha egy adózó vét az adótörvények ellen, és például jogosulatlanul igényel vissza áfát? Egyfelől a jogosulatlanul igényelt áfa összege nem jár az adózónak, ez természetes. Azonban – még ha jóhiszemű is az adózó – könnyen szembesülhet tetemes, a jogosulatlanul igényelt áfa 50 százalékát kitevő adóbírsággal, illetve adott esetben késedelmi pótlékkal, mely a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresére rúg.

De mi történik ellenkező esetben? Hiszen nemcsak az adózók, az adóhatóság is tévedhet. Ugyanúgy megilleti az adózót a késedelmi kamat, ha jogosulatlanul tartja vissza az adóhatóság az őt megillető pénzösszeget? Erre a kérdésre adott igenlő választ a közelmúltban az Európai Bíróság a Delphi Hungary Autóalkatrész Gyártó Kft. ügyében hozott ítéletében. De mi is ezen ítélet háttere? A sajtóból bizonyára sokan emlékeznek arra, hogy az Európai Bíróság 2011-ben elmarasztalta Magyarországot azon áfaszabálya miatt, mely szerint a kifizetetlen számlák áfája nem volt visszaigényelhető. Ez a szabály Magyarország uniós csatlakozásától egészen 2011-ig hatályban volt. A szabály alapján az adózók annak ellenére nem igényelhették vissza a nekik járó áfát az adóhatóságtól a kifizetetlen számlák után, hogy azt az áfát a számlakibocsátó már a teljesítés időpontja szerinti bevallás határidejéig megfizette az adóhatóság felé. Bár a kifizetetlen számlák áfájának visszaigényelhetőségére vonatkozó szabályt a magyar törvényhozás az Európai Bíróság 2011-es elmarasztaló döntése alapján eltörölte, arról azonban nem rendelkezett a jogalkotó, hogy jogosultak-e az adózók a szabály korábbi alkalmazása miatt késedelmi kamatra. Mi több, az adózás rendjéről szóló törvény erre az esetre egyáltalán nem tartalmaz iránymutatást. Éppen erre – vagyis a konkrét jogszabályi rendelkezés hiányára – hivatkozva utasította el mind az első-, mind a másodfokú adóhatóság a Delphi Hungary Autóalkatrész Gyártó Kft. késedelmi kamatra vonatkozó igényét. A társaság a 2011 előtti időszakra igényelt késedelmi kamatot azzal az indokkal, hogy a 2011-ben eltörölt szabály miatt később jutott hozzá beszerzéseit terhelő, visszaigényelhető áfájához.

Az Európai Bíróság azonban az európai uniós jog alapelvei, így különösen az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvéből levezetve kimondta, hogy jár a késedelmi kamat az adózónak ilyen esetekben, hiszen a magyar állam mulasztása miatt az adózó késve jutott hozzá a beszerzéseit terhelő áfájához. Tehát tételes magyar jogi rendelkezés hiányában is jogosult az adózó késedelmi kamatra, méghozzá olyan feltételekkel, amelyek a hasonló esetekben alkalmazandók a magyar jogrend szerint.

Ne higgyük azonban, hogy Magyarország az Európai Unió fekete báránya. Nem példa nélküli az, hogy elmarasztalják egy európai uniós állam adóhatóságát azért, mert jogosulatlanul tart vissza az adózóknak járó pénzt, visszatérítéseket. Hogy csak a közelmúlt példáit említsük: ,,megintette” az Európai Bíróság 2010-ben a bolgár adóhatóságot is, de a román és az angol adóhatóságot is állították már pellengérre hasonló ügyben. Ha valaki ezen legújabb európai bírósági ítélet alapján azt hiszi, hogy a jövőben nem kell harcolnia az őt megillető jogokért, késedelmi kamatért, hiú ábrándokat kerget. Az Európai Bíróság csak a zsinórmértéket határozta meg ítéletében, de minden ügy egyedi. Az üzenete az ilyen eseteknek mégiscsak az, hogy nem kell félni a jogosnak vélt igény érvényesítésétől: ami jár, az jár.

A cikk a Napi Gazdaság 2014. augusztus 13-i számában jelent meg.

Amennyiben tetszett Önnek bejegyzésünk, ossza meg ismerőseivel:
Share on LinkedIn0Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterEmail this to someone

Fűzzön hozzá gondolatokat