Kettő meg kettő nem mindig négy

A múlt héten jelent meg a sajtóban egy hír, mely szerint a Magyar Okleveles Adószakértők Egyesülete és a Pécsi Tudományegyetem egy tanulmányában kimutatta, hogy Magyarországnak uniós státusa miatt hét év alatt ezermilliárdos nagyságrendű adóbevételről kellett lemondania olyan tételek (leginkább kamat-, jogdíj- és osztalékkifizetések) kapcsán, amelyeket uniós tagsága miatt nem adóztathatott meg. Sajnos a tanulmány nem volt elérhető az interneten, így anélkül – elismerem, kicsit ,,ködszurkálva” – próbálom meg kibontani az igazság más szeleteit is.

Ha egy magyar társaság vagy akár bank külföldi társaságtól vesz igénybe finanszírozást, és ezért külföldre kamatot fizet, esetleg szerzői jog által védett tudás felhasználásáért külföldi cégnek jogdíjat utal át, illetve külföldi anyacégének osztalékot fizet ki, akkor valójában olyan tételeket térít, amelyeket a nemzetközi adózásban a külföldiek adott országban keletkező jövedelmének szoktak tekinteni és sokszor meg szokták adóztatni ún.forrásadóval. Magyarország azonban mindezt nem tehette, mert követte az uniós jogszabályokat, ezért ezek a hatalmas adóbevételek elúsztak számára.

Igaz, ami igaz, uniós tagságunktól vonatkoznak ránk azok a szabályok, amelyek alapján az EU-n belül más országokba kifizetett kamatot és jogdíjat, valamint osztalékot nem adóztathatjuk, ezzel is biztosítva az unión belül a tőke és a szolgáltatások szabad áramlását a kettős adózás veszélye nélkül. De például Ausztria és Németország irányában már 2004 előtt sem adóztattuk meg a kamat- és jogdíjkifizetéseket, mert a két állammal 1976, illetve 1979 óta érvényes kettős adóztatási egyezményben ezt vállaltuk.

Ennek pedig az az oka, hogy Magyarország – saját tőke híján és tudásbeli lemaradása okán – rászorult arra, hogy mindezt külföldről vegye igénybe, ha pedig ennek jövedelmét meg akarjuk adóztatni, akkor nem biztos, hogy ugyanolyan sebességgel áramlik a szükséges erőforrás hazánkba, mint adó nélkül. Másrészt nehezen tudom elképzelni, hogy hazánk a fenti fontos szabály alól derogációt kérhetett volna, hiszen ezt minden EU-tag kötelező jelleggel bevezette, és számomra nem kérdés, hogy uniós csatlakozásunk hozadéka bőven ellensúlyozta az elmaradt adókat. De mekkora kiesésről beszélünk?

Ennek meghatározása nehéz, és sokan elkövetik a statikus szemlélet hibáját. Egy példával érzékeltetve: ha ma egy cég 100 millió forint adóalap után 10 százalékos adókulcsot alkalmazva 10 millió forint adót fizet, akkor az adókulcsot 15 százalékra emelve 5 millióval több lesz a fizetendő adó és az adóbevétel? Inkább nem, mint igen. Ugyanis ez a számítás nem veszi figyelembe az adózók reakcióját az adóemelésre: csökkentik-e esetleg tevékenységüket az adott szektorban/államban, vagy valamilyen kerülő utat találnak az adó ellen.

Néhány szót érdemes szólni az osztalék adómentességéről is: ez a kötelező jellegen túl azért is volt fontos, mert az állam 2010-ig Magyarországra tudott terelni olyan finanszírozási és jogdíjpénzeket, melyből kis társasági adót lecsippentve extra költségvetési bevétel keletkezett. Mindehhez az kellett, hogy a finanszírozók és jogdíjtulajdonosok mentesüljenek az osztalék adója alól. Amúgy is, 2005 végéig alkalmaztunk ugyan osztalékadót külföldi kifizetések esetén, de magyar céges kedvezményezettekre nem. Ez a szabály már csak a külföldi és magyar vállalatok diszkriminatív kezelése miatt sem állta volna ki az Európai Bíróság próbáját, tehát az eltörlés helyett – uniós szabály nélkül – csak a teljes körű bevezetés jöhetett volna szóba. És ne hagyjuk figyelmen kívül a szabály előnyét sem: az egyre erősödő magyar közép- és nagyvállalatok, melyek a régióban is tevékenyek, szintén e szabály miatt mentesülnek az osztalék adója alól külföldön.

Tehát úgy vélem, a súlyos kijelentések előtt elengedhetetlen, hogy megvizsgáljuk egy adóintézkedés minden előnyét és hátrányát, mert csak így lehet igaz és találó következtetést levonni.

A cikk a Napi Gazdaság 2014. június 4-i számában jelent meg.

Amennyiben tetszett Önnek bejegyzésünk, ossza meg ismerőseivel:
Share on LinkedIn4Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterEmail this to someone

Fűzzön hozzá gondolatokat