Jogharmóniák

Magyarország tíz éve csatlakozott az Európai Unióhoz (EU). A csatlakozás egyik feltétele a jogharmonizáció megteremtése volt, azaz annak biztosítása, hogy az új tagállam a belépést követően kész legyen az uniós jog alkalmazására. Az adózás sem maradt érintetlen ebben a folyamatban: az unió egyik fő adózási törekvésének, a tagállamok közötti adósemlegesség megteremtésének érdekében tekintélyes mennyiségű joganyagot és mögöttes értelmezést kellett átnézniük, megérteniük a jogalkotóknak, az adóhatóságnak, az adózóknak és az adótanácsadóknak.

Mivel az áhított adósemlegesség a tagállami adórendszerek egyre szélesebb területre kiterjedő egységesítésével érhető el, az EU mind tágabb harmonizációt szorgalmaz a közvetett és a közvetlen adók területén egyaránt. Ugyanakkor tény, hogy a közös valuta bevezetésével a tőke számára már nem az esetleges árfolyamkockázat mérlegelése, hanem a csökkentett adóterhek jelentik a vonzerőt. Mivel az adóterhek döntő hányadát a fogyasztási adók tették ki – és teszik ki napjainkban is – és a közvetlen adók aránya egyre csökkenő tendenciát mutat, így alapvető követelményként fogalmazódott meg a fogyasztást terhelő adók egységes szerkezetének mielőbbi kialakítása. Ebben a folyamatban oroszlánrész jutott az Európai Unió Bíróságának, aminek eredményeként az általános forgalmi adó rendszerében különösen kiemelt jelentőséggel bírnak az európai bírósági ítéletek.

A csatlakozásunk óta eltelt tíz évben számos gyakorlatformáló, olykor nagyon is meglepő döntés született. A magyar vonatkozású Mahagében-, Tóth-, Dávid-ügyekben az adóhatóságot terhelő bizonyítási teher mértékét jelölte ki a bíróság. Korábban az adóhatóság az adókijátszást megvalósító láncolatban érintett adózókat szabad prédának tekintette, és a számla befogadójánál megkérdőjelezte az általános forgalmi adó levonhatóságát, függetlenül attól, hogy az érintett adózó tudott vagy tudhatott arról, hogy adókijátszásban vesz részt. Ezzel szemben az Európai Bíróság ítélete kimondta, hogy az adólevonási jog akkor tagadható meg az adózótól, ha az adóhatóság bizonyítja, hogy az adózó tudott vagy tudhatott arról, hogy adókijátszásban vesz részt. Emellett az előzetes várakozásoknak ellentmondó döntés született például az IRAP-ügyben is, amelyben az Európai Unió Bírósága kimondta, hogy a termelési tevékenységet terhelő regionális adó összeegyeztethető a közösségi joggal és nem minősíthető forgalmi adónak.

Az elmúlt tíz év tapasztalataiból megállapítható, hogy habár az adózási témájú bírósági jogesetek kis százaléka indult magyar bíróságoktól származó előzetes döntéshozatal iránti kérelem kapcsán, az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján kikristályosodott esetjog beépülni látszik a mindennapi jogalkalmazásba, visszaköszön a jogszabály-módosításokban és az adóhatósági érvelésekben egyaránt. Az, hogy a közvetlen adók területén mikorra várható hasonló fokú harmonizáció megteremtése, és ezáltal az ,,egység a sokféleségben” gondolat kiteljesedése egy versenyképesebb Európa megteremtése érdekében, továbbra is a jövő kérdése.

 

A cikk a Napi Gazdaság 2014. május 7-i számában jelent meg.

Amennyiben tetszett Önnek bejegyzésünk, ossza meg ismerőseivel:
Share on LinkedIn0Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterEmail this to someone

Fűzzön hozzá gondolatokat