Szegény embert az ág is húzza: az új Ptk. anomáliája

Az, hogy a 2014. március 15-től hatályba lépő új Ptk. fel fogja forgatni a jogászok és a tágabb értelemben vett jogalkalmazók életét, nem volt vitás. Egyre másra bukkannak fel azonban az olyan helyzetek, amikor a polgári jogi szabályozás változása nemcsak évtizedes polgári jogi dogmákat alakít át, hanem egyéb területeken – például a számvitelben és az adózásban – is nehézségeket okoz. A lízingpiac a pénzügyi lízing fogalmának újraszabályozása révén a lízingpiac már megtapasztalta az új szabályozásból fakadó bizonytalanságokat. Most azonban a sajtó a több mint tízéves előkészítő munka után, alig egy hónapja hatályba lépett új Ptk. újabb szabályától, illetve annak lehetséges értelmezéseitől hangos. A szabály egyszerű: ha egy társaság nem fizethet osztalékot tagjainak, akkor semmilyen egyéb jogcímen sem teljesíthet kifizetést. Ennek az egyszerű szabálynak rengeteg vetülete lehet, vegyük csak a sajtóban parázs vitát generáló, munkabér-kifizetéssel kapcsolatos problémakört. De álljunk csak meg: semmilyen jogcímen?

Igen, a szerződés alapján való pénzteljesítés is jogcím alapján történik. Tehát ha a társaság és annak tagja (helyettesítsük be: a leányvállalat és annak anyavállalata) között például áruszállítási kapcsolat van, és a tag jogosult lenne a szerződés alapján a szállított áru ellenértékére, az előző szabály felülírja a szerződést, annak alapján a leányvállalat nem jogosult kifizetni az áru ellenértékét.

Közhely, hogy egy adott tranzakció áfakövetkezményei nagyban függenek az adott tranzakció polgári jogi megítélésétől. Nincs ez másként ebben az esetben sem. De milyen következményei vannak az áfa vonatkozásában annak, ha egy társaság nem jogosult kifizetést teljesíteni a tagja felé, aki neki terméket értékesít, szolgáltatást nyújt? Amennyiben egy követelés kifizetetlennek minősül, a terméket beszerző, szolgáltatást igénybe vevő fél hosszabb határidővel jogosult az áfa visszaigénylésére, a 45 napos határidő helyett csak 75 nap alatt igényelheti vissza a rá átterhelt áfát. Bármennyire rövidnek is tűnik a 30 napnyi különbség, akár egy jól működő társaságnál is jelentős fizetési nehézségeket okozhat. Ilyenkor az államháztartás 30 napig gazdagabb lesz, akik pedig visszaigényelnénk az áfát, szegényebbek.

Ennél is kacifántosabb a helyzet akkor, ha pénzforgalmi adózást választó társaság nem tud kifizetést teljesíteni a tagja felé. Ebben az esetben ugyanis a vállalat nem jogosult az áfa levonására – és természetesen visszaigénylésére sem –, ha nem fizeti ki tagjának az ellenértéket. Ilyenkor az államháztartás időlegesen sem gazdagodik, mivel amellett, hogy a beszerző nem jogosult az áfa levonására, az értékesítőnek sem kell megfizetnie az áfát. Meddig húzódhat ez el? Egy tőkerendezés, amellyel helyre lehet tenni az osztalékfizetésre való jogosultságot, jellemzően nem egy-két nap, és ez idő alatt sem áfafizetési kötelezettség, sem áfalevonási jogosultság nem keletkezik. Ez természetesen egyik fél érdekével sincs összhangban.

További kérdés, mi történik azokban az esetekben, amikor az áruszállítási szerződésben tulajdonjog-fenntartással adják el a termékeket, azaz a tulajdonjog csak akkor száll át a vevőre, amikor ki is fizeti a vételárat. Ettől még lesz áfában teljesítés? Hiszen a vevő nem szerez tulajdonjogot, miközben az áfában a termékértékesítés feltétele, hogy a „tulajdonoskénti” rendelkezés joga is átszálljon a vevőre. A válasz röviden az, hogy lesz teljesítés, de ettől függetlenül ez támadási felület lehet egy adóhatósági ellenőrzés során. Hiszen ha azt mondja az adóhatóság, hogy nem volt teljesítés, mert nem szállt át a tulajdonjog, akkor áfát se vonhat le a vevő.

Végül vessünk egy pillantást a fenti kérdéskör praktikus oldalára is. Hogy néz ki egy adóellenőr szemével az, hogy az áfa-visszaigénylési kérelmet benyújtó adózó hosszú időn keresztül nem fizet a neki értékesítő félnek? Vajon vizsgálja majd az ellenőr az okot? Tudni fogja, hogy az új Ptk. miatt van mindez, vagy egyszerűen megbélyegzi a céget, mint újabb adóelkerülőt? Akárhogy is, a társaság gyanúsabb lesz az ő szemében, és az sosem jó előjel.

Az, hogy a szabállyal kezdeni kell valamit, világos. Hogy ezt törvényalkotási szinten kell-e megtenni, vagy a joggyakorlat munkálja ki, a jövő zenéje. Izgatottan várom a fejleményeket.

A cikk a Napi Gazdaság 2014. április 23-i számában jelent meg.

Amennyiben tetszett Önnek bejegyzésünk, ossza meg ismerőseivel:
Share on LinkedIn0Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterEmail this to someone

Fűzzön hozzá gondolatokat