Az adóellenőrzésekről számokban – és ami mögötte van

Minden évben közzéteszi tájékoztatóját a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV), amelyben a tárgyévi ellenőrzési feladatainak végrehajtásáról, illetve az ellenőrzési irányokról kaphatunk információt. Ebben fogalmazzák meg a tárgyévre vonatkozóan az adóztatási szervezet ellenőrzési feladatait, a kiemelt vizsgálati célokat, a kockázatkezelés irányait és az ellenőrzésre történő kiválasztás feladatait.

A legfrissebb dokumentumból kiderül, hogy az adóhatóságnál a kockázatkezelés részét képezik az adózók életútjához, kapcsolatrendszeréhez vagy költségvetési kapcsolatának volumenéhez igazodó vizsgálatok is. Szintén fontos szerepük van az adatok gyűjtését célzó, illetőleg az egyes gazdasági események valódiságának vizsgálatára irányuló, az egyes adókötelezettségek teljesítését és a bevallások utólagos vizsgálatát célzó ellenőrzéseknek is. A tájékoztatóból megtudhatjuk, hogy az ellenőrzések hatvan százaléka a bevallások utólagos vizsgálatára irányul, amikor a NAV a gazdasági eseményeket követően, későbbi időszakban veszi górcső alá a korábban benyújtott adóbevallásokat. Szintén figyelemre méltó, hogy az elmúlt időszakban a megállapítások 83-86 százaléka általános forgalmi adóval volt kapcsolatos: a legtöbb szabálytalanságot és visszaélést ezen adónem tekintetében követik el az adózók. A költségvetés legnagyobb adóbevételei egyértelműen az általános forgalmi adó, személyi jövedelemadó és társadalombiztosítási járulék adónemeiben keletkeznek.

Amennyiben egy szabálytalansággal kapcsolatosan az eljáró adóhatóság határozatot hoz, akkor a szakmai mutatók szerint az elsőfokú határozatok és végzések 80-90 százaléka jogerős is lesz első fokon. Ez azt jelenti, hogy az adózóknak az elsőfokú határozatban a terhükre megállapított adóhiányt, továbbá esetleges bírságot és késedelmi kamatot a jogerőssé válást követően meg is kell fizetniük. Azok az adózók, akik nem nyugszanak bele az elsőfokú adóhatóság határozatába, azt másodfokon megtámadhatják, illetve ezt követően felügyeleti intézkedés keretében kérhetnek jogorvoslatot. Sok esetben valós eredmények érhetők el mind másodfokon, mind felügyeleti intézkedés keretében, hiszen az esetek 25-30 százalékában az eljárás ezen szakaszában az ügyfél javára döntenek, ami jelentős mértékben csökkentheti, illetve bizonyos esetekben meg is szüntetheti az ügyfél pótlólagos adófizetési kötelezettségét.

A szakmai gyakorlat tehát mindenképpen azt mutatja, hogy érdemes lehet az adóigazgatás útvesztőjén végigmenni, hiszen a fellebbviteli fórumon sokszor érvényt tudunk szerezni igazunknak. Ez fontos lehet egy-egy adózó életében is, de ezen túlmutatóan egyes adókérdések, gazdasági események megítélése szempontjából a szakmai gyakorlat, konszenzus kialakítása miatt is, hiszen az adóhatóság sok esetben precedens értékűnek tart egy-egy lezárt ügyet. Erre volt példa az elmúlt időszakban a k+f tevékenységek megítélésében kialakult szakmai gyakorlat, amikor egyes adóalanyok ellenőrzése során tapasztalt esetlegesen vitatható kutatás-fejlesztési tanulmányokból indult ki a téves szakmai kezelés. Amennyiben ezen tanulmányokra megállapítást tett az adóhatóság, és az adózó nem vitatta másodfokon, illetve felügyeleti eljárásban, az adóhatóság olyan téves következtetést is levonhatott, hogy a többi adózónál is hasonlóan kell értelmezni az adott adózási kérdést, illetve a kutatást elvégző szakmai szervezet által kiadott többi munka is a kockázatos besorolást kaphatta.

A cikk a Napi Gazdaság 2014. április 9-i számában jelent meg.

Amennyiben tetszett Önnek bejegyzésünk, ossza meg ismerőseivel:
Share on LinkedIn0Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterEmail this to someone

Fűzzön hozzá gondolatokat