Ki szelet vet…

Az elmúlt hónapokban uralták a gazdasági sajtót az adócsalással, azon belül is talán legkiemeltebben a hazai áfacsalásokkal foglalkozó hírek. Becslések jelentek meg az ily módon keletkezett veszteségekről, hogy mennyivel rövidítik meg ezzel a magyar államot. A témával kapcsolatban megjelent cikkek azt sugallták, hogy az adóhatóság messze az elkövetői kör mögött kullog, specializált csoportok játszi könnyedséggel mozgatnak meg százmilliókat fiktív ügyletek révén, hogy aztán a kijelölt csoporttag ne fizesse meg azt az áfát, amit másvalaki visszaigényelt. Ennek nyomán sokan követeltek megfelelő, természetesen drákóian szigorú jogalkalmazást az adózási elszámolások terén.

Nehéz azt mondani, hogy a jelenlegi rendszerben minden a legnagyobb rendben van, de szeretném árnyaltabbá tenni a képet annak érdekében, hogy ne essünk át a ló túloldalára. Bár biztosan akad javítanivaló az adóhatóság munkáján és annak színvonalán, azonban hihetetlenül komplex feladat az adózók által előtárt (vagy inkább elrejtett?) adatokból kiismerni az ügyletek igazi lényegét, illetve előásni azokat az információkat, amelyek mindenképpen szükségesek az adócsalás elkerüléséhez. Az elmúlt években egyre több lépés történt a hatóság részéről annak érdekében, hogy az adócsalást elkövető fiktív cégek megjelenését megakadályozzák (fokozott ellenőrzés kockázatelemzés alapján, adószám kiutalásának megakadályozása bizonyos esetekben, illetve adószám felfüggesztése és törlése). Emellett egyre nagyobb teret hódít az informatika az adóadminisztrációban és a bevallások kontrolljában, és úgy vélem, ezen szabályozói változásokban az adóhatóságnak is aktív szerepe volt, ám ezen túlmenően azzal kell megbirkózni, hogy több tíz- és százezer vállalkozás bonyolít hazánkban ügyleteket egymással és egyéb európai cégekkel hónapról hónapra, és ezen ügyletek áfavonatkozásainak lekövetése az adó visszatérítése előtt igazából lehetetlen feladat. Legalábbis úgy, ha az adó-visszatérítést olyan szabályok közé tereljük, ami nem túl terhes. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy az adószabályok szigorúságának vagy rugalmasságának fontos szerepe van a gazdasági versenyben.

Be lehetne elméletileg vezetni (remélem, mindenki érzi, hogy ez most túlzó és extrém példa lesz), hogy minden adót visszaigénylő vállalkozás csak akkor kaphassa meg a pénzt, ha a hivatal munkatársai egyenként megvizsgálták a visszaigénylés jogosságát, illetve ezt az adót korábban már biztosan befizették az államkasszába, de ez a vállalkozások 90 százalékának gazdálkodását lehetetlenítené el, a teljes kkv-szektort vinné csődbe, hiszen ezt mind nekik kellene finanszírozniuk. Be lehet vezetni szigorúbb adóvizsgálatokat az áfától függetlenül is, de ez megint azzal fenyeget, hogy az adóhatóság munkatársai csak a költségvetési szempontokat veszik figyelembe (sajnos, ez már nem újdonság), és nem csupán a legkisebb hibákat és félreértéseket büntetik mértéktelenül, hanem a nem egyértelműen szabályozott tényállásoknál is egy indokolatlan és szigorú, az adózó számára kedvezőtlen értelmezést vesznek elő. És utóbbi esetekben is természetesen a vállalkozásokon csattan az ostor; ezeket a terheket az amúgy szabályosan működni akaró cégeknek kell megfizetniük, habár az egész intézkedéssorozatot nem az ő viselkedésük hívná életre. Azaz, ha el akarjuk vetni egy új, a csalásokat nagy magabiztossággal kiszűrő rendszer magvait, nagyon figyelnünk kell, hogy mit is vetünk.

A cikk a Napi Gazdaság 2014. március 12-i számában jelent meg.

Amennyiben tetszett Önnek bejegyzésünk, ossza meg ismerőseivel:
Share on LinkedIn0Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterEmail this to someone

Fűzzön hozzá gondolatokat