Apu nem szereti a karácsonyt!

74057842_893

A fenti mondatot egy kollégám négyéves kisfia, Máté mondta, amikor pár évvel ezelőtt az óvónő megkérdezte, miért nem volt ott a karácsonyi ünnepségen. Az ok mindössze az volt, hogy apu nem ért rá vinni-hozni kisfiát.

Apu ugyanis adótanácsadó, és nem a karácsonyt nem szerette, hanem a decembert, sokunkkal együtt. Hosszú éveken keresztül adótanácsadók, jogászok és könyvelők számára ez a hónap volt a legizzasztóbb, legfárasztóbb. Arról most nem írnék, hogy a végleges adótörvény-módosítások elfogadása előtt milyen érzés naponta az Országgyűlés honlapját nézni, hírleveleket átfogalmazni, csak a végleges módosító csomag elfogadása utáni kavalkádról szeretnék mesélni.

Elmagyarázni az ügyfeleknek, mik lesznek a módosítások és ez mit jelent a következő évre vonatkozólag, viszonylag könnyű. A jelenlegi szerződéseket és struktúrákat módosítani és implementálni december 31-ig viszont már egy kicsit komolyabb feladat. Karácsonyi vásárlás helyett ügyvédi irodák tárgyalóiban ülni, szerződéseket megfogalmazni, aláírókat keresni – akik valószínűleg forralt bort szürcsölnek valahol egy karácsonyi vásáron – senkinek sem lehet az álma. Reptéri parkolóban várni december 22-én este a frankfurti gépet, amelyen az ügyvezető érkezik, aki másnap reggel megy a családhoz Svájcba, és csak hat órát tölt az országban, de addig alá kell írnia tucatnyi szerződést…, ez sokunknak tényleg nem a szeretet ünnepéről szólt.

Mindez arról jutott eszembe, hogy a parlament által idén elfogadott adómódosítások nem tekinthetőek drámainak. Van ugyan viszonylag sok apró változtatás, de radikális újdonságokra nem kell készülni. Persze ne legyenek illúzióink, amíg adózás van, addig lesznek évente változások. Nem lehet olyan adórendszert megszerkeszteni és paragrafusokba önteni, ami két vagy akár több évre is megállná a helyét. Azonban az adózók részéről jogos elvárás, hogy ne kelljen évente drámai változásokat megélni, amelyek bizonyos estekben akár évtizede meglévő szabályokat módosítanak gyökeresen.

Bármelyik magyar vagy nemzetközi felmérést olvassuk, adott adórendszerrel kapcsolatban a legfontosabb elvárás a befektetők szemszögéből – az adókulcsok nagysága mellett –, hogy a rendszer stabil legyen. Igen, tudjuk, hogy adót kell fizetni, de nem szeretnénk, ha ez jövőre a duplájára emelkedne vagy valami teljesen más logika alapján kellene számolni és fizetni.

A személyijövedelemadó-kulcsról nemrég ismételten fellángolt vitával kapcsolatban is ezt látom az egyik fontos aspektusnak: lehet arról vitázni, hogy jó-e az egykulcsos rendszer vagy sem, elbírja-e az államháztartás az egyszámjegyű kulcsot vagy sem, de fontos az is, hogy dolgozók milliói így kalkulálnak jelenleg hosszabb távra. Hitelfelvétel tervezésekor, fizetésemelésekről szóló tárgyalások során mindenki egy adott kulccsal nettósít fejben, mert bízik a stabil adórendszerben és akarja, hogy stabil legyen az adórendszer. Ez az a stabilitás, amiről hajlamosak vagyunk néha megfeledkezni. Az adókulcsok és az adminisztrációs terhek csökkentése természetesen kivétel, hiszen mindenki szereti azokat a híreket, hogy kevesebbet kell adóznia a következő évben.

Összegezve: a szakma és a vállalkozások szemszögéből nagyon várt és pozitív fejlemény, hogy idén nem kell drámai adóváltozásokról írni és gondolkodni. Csak remélni tudom, hogy ez a tendencia folytatódik a jövőben is. Addig is: boldog karácsonyt Máté!

A cikk a Napi Gazdaság 2013. december 4-i számában jelent meg.

Amennyiben tetszett Önnek bejegyzésünk, ossza meg ismerőseivel:
Share on LinkedIn0Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterEmail this to someone

Fűzzön hozzá gondolatokat